�vatosan megfogta az �llamat, �s maga fel� ford�tott. Az ajkam f�l centire volt az �v�t�l. �reztem, hogy minden l�tez� dolog megsz�nik k�r�l�ttem... majd egy gyors mozdulattal arcon puszilt, �s otthagyott. Ism�t �reztem azt a furcsa bizserg� �rz�st a hasamban... b�r azt hittem, hogy meg fog cs�kolni. De �gy is j�.
-    Hogy elpirulsz mindig! – r�h�g�tt, mire g�rcsbe r�ndult a gyomrom. Eddig azt hittem, elpirul�s csak az Anim�kben van... de �gy l�tszik, �n is k�pes vagyok r�.
Lassan k�vettem sz�ke bajt�rsamat a cell�ba, ahol kaptunk egy alapos fejmos�st a nem-ad-nek�nk-takar�t-mert-csak n�nit�l, hogy mi�rt sz�k�nk ki (nem fogja fel, hogy k�t 21 �ves b�n�z�nek, akik 14 �ve dolgoznak egy�tt, �s az egyik annyira szerelmes, hogy m�r ink�bb vesz�lyes, a m�siknak meg olyan �des arca van, hogy az �sszes n� el�jul, mi�rt ne magyar�zzon, mert �gysem figyelnek r�), m�v�sz �r le�lt m�v�szkedni, �n meg idegesen ki-be kapcsolgattam az iPhonj�t.
-    Nati... – fordult fel�m p�r perc m�lva. – Te... mit csin�lsz, ha ideges vagy?
Istenem... ilyet is csak ez a sz�ke tud k�rdezni. De az�rt v�laszoltam:
-    Nem mondom el, mert kinevetsz.
-    Nem nevetlek ki. 
Hah, na persze! Ma m�r h�romszor is kir�h�g�tt, m�rt ne r�h�gne ki az�rt, mert van egy fekete csipkeruh�m, amit az �les macskafogaimmal t�pkedek, ha ideges vagyok...
-    Natasa... – k�zeledett fel�m, majd egy gyors mozdulattal r�mvetette mag�t (mivel az �gyon fek�dtem, az els� gondolatom nem az volt, hogy meg akart csikizni.), �s elkezdett csiklandozni. K�ts�gbeesetten vis�tottam �s r�h�gtem egyszerre.
-    Ha-hagy-d abb-abba! – ny�gtem ki k�t vis�t�s k�zben.
-    Csak ha elmondod! – vigyorgott r�m.
-    Elmondom, elmondom! – ny�sz�r�gtem. 
Deidara befejezte a k�nz�somat, majd kit�rt bel�l�nk a r�h�g�s. N�h�ny perc m�lva a sz�ke nevet�st�l k�nnyes szemekkel fel�m fordult.
-    Nati... eml�kszel, mikor beleest�l a p�ceg�d�rbe? 
Na, itt egyik�nk sem b�rta tov�bb, egym�son fetrengve r�h�gt�nk a saj�t ***s�geinken. El�j�ttek az idi�t�bbn�l-idi�t�bb sztorik: Amikor Dei’ elment v�s�rolni, nem fizette ki �s a sarokr�l visszafordult, mert az elad� futott ut�nna, azt�n meg az �rut hagyta ott. Vagy mikor megkaptam az �j k�nyvemet, �s az els� amit kisz�rtam benne, az az volt, hogy egy helyen nem fejezt�k be a z�r�jelet, mire Deidar�hoz fordultam, �s kiny�gtem, hogy „Nincs befejezve.”. Erre idi�ta l�ny hangon vis�tozva kezdett futk�rozni a szob�ban, k�b� �t percen kereszt�l, amit a Sasori sz�lei sikeresen v�gig is n�ztek, ugyanis pont akkor j�ttek meg.
A szememet t�r�lgetve Dei’ fel� fordultam.
-    Hallod... �n azt hittem, hogy meg akarsz cs�kolni az el�bb. 
Deidara arc�r�l lassan leolvadt a mosoly. Idegesen a sz�khez l�pett, �s ciccegve le�lt r�.
-    Most mi van? Ez nem volt vicces? – nevettem tov�bb, imm�r magamon.
-    Nem. – d�rm�gte. 
-    De... egyszer�en, nem �rtem mi a bajod! – t�rtam sz�t a kezem.
-    Mi�rt gondolsz m�ris cs�kol�z�sra? Az a cs�k az�rt volt, hogy ne fagyj agyon, te l�ke! A k�vetkez� az lesz, hogy �gyba akarlak vinni, vagy mi...
– Mi�rt kell minden miatt rosszra gondolni?! – fakadtam ki.
-    Ezt ink�bb t�led k�rdezn�m. – r�h�g�tt k�nosan.
-    SZERINTED MIT GONDOLJON AZ EMBER, HA OLYAN K�ZEL HAJOLNAK HOZZ�, HOGY MAJDNEM MEGCS�KOLJ�K?! – k�rdeztem �v�ltve, de ink�bb magamt�l, mert l�tszott, hogy a fi� nem igaz�n figyel r�m.
A csipkeruh�val megt�r�ltem a szememb�l szipork�z� apr� k�nnycseppeket, �s pr�b�ltam olyan halkan szuszogni, hogy senki se vegye �szre...