Főcímdal:

Klikk!

.Ismét egy újabb börtönfotó. A fényképész dünnyögött valami „idióta csitri” félét, és dörmögve odahajította a papírlapot.

{C}-          {C}Nesze. – nézett rám megvetően.- A múltkori autólopásnál azt mondtad, gyűjtöd.

{C}-          {C}Ééés, immár a huszonnegyedik. – mosolygott Hidan pimaszul, aki szintén gyűjtötte a börtönfotóit.

{C}-          {C}Az semmi. Érd el az én szintem. Ötvenkettő. – röhögtem ki az alacsony számot, mire Hidan elkezdte forgatni a szemeit.

{C}-          {C}Nyomás befelé, huligánok! – üvöltött ránk az őr, mert már rég be kellett volna mennünk a cellákba, ehelyett odakint beszélgettünk. – Hidan és Lexi! – kiáltotta a még mindig szemét forgató „kaméleon - Hidannek” és a kissé telttebb keblű Lexinek, mivel már mindannyinknak tudta a nevét. 62 bűntett után nem olyan nehéz.

{C}-          {C}Jelen! – kiáltott a két ezüsthajú, majd nevetve összepacsiztak.

{C}-          {C}Nincs nevetés! Ez börtön, nem játszótér!

A börtönőr tovább mondta a neveket, egyébként feleslegesen, mert a mindenkinek a könyökén jött ki, hogy ki a párja. Ja, és még valami;  Peinen és Konanen kívül senki más között nincsen több baráti kapcsolatnál.

- Deidara és Natasa!

A szőke bajtársam azonban nem igazán figyelt az őrre, mert éppen az iPhonját nyomkorászta izgatottan. Valószínűleg megpróbál becsajozni. Szegényt mindig kikosarazzák a lányok, mert azt hiszik, hogy homokos. Én első pillanattól kezdve tudtam, hogy egy marha nagy csajozó gép. Szőke haj, kék szem… igen, ezt hívják álom pasinak. De nem nekem. Nekem nem a szőkék jönnek be. Nekem az olyan fiúk jönnek be, mint például Hidan. Vad, egoista, szexi… pont mint én. Viszont van egy dolog, amiben totál ugyanolyanok vagyunk Deidarával. A művészet. De az nagyon.

- Életművész úúúr! – rázta Tobi az említett vállát, mire az felnézett az őrre, aztán rám, jelen!-t kiáltott és ismét belemerült az SMS írásába. Pff. Csajozó gép.

És mentünk is be a cellákba. Deidara lazán beledobta a zsebébe a telefont, majd átkarolta a nyakam, és megdögönyözte a buksim.

{C}-          {C}Ne már, áú! – visongtam, mert reggel kábé fél óra telik azzal, hogy beállítom a frizkóm.

{C}-          {C}Jól van, na, bocsesz. – mosolygott, majd kinyitotta előttem az ajtót. – Hölgyem!

{C}-          {C}Idegen helyre először férfiak mennek be. – néztem rá felvont szemöldökkel..

{C}-          {C}Ja, tényleg ki lettek cserélve a cellák. – röhögött, majd belépett a cellába, és ismét megszólalt: - Hölgyem!

{C}-          {C}Így mindjárt más.- kuncogtam, miközben elfogadtam a kezét, amivel besegített a zárkába. Azért, 2013-ban nem olyan rosszak a börtönök. Van konyhánk, TVnk, Rádiónk, ruháink…

{C}-          {C}Na, nézzünk híradót. – huppant le Dei’ az egyik puffra, én pedig mellé. A TV bekapcsolt, a híradó elkezdődött és csodák csodájára a mi bűntettünk volt benne. Röviden; betörtünk a város leggazdagabb negyedébe (állítólag van ott egy bazinagy ajtó, és rengeteget kell fizetni a belépésért, de csak rohedli pénzkidobás, mert ha hajóval jössz, azt hiszik ott élsz és simán sétafikálhatsz a mólóról be a negyedbe) és elloptunk egy-két dolgot. Telefonok (Deidara) Fegyverek (Hidan) Kötőtű (?) (Kakuzu) Könyvek (Saso’) meg ilyesmi értelmes dolgok. Ezért egyébként 2-3 hét járna, de mivel a gazdag negyedben történt a dolog, kaptunk egy jóízű 6 hetes börtönt, ami – mivel nem olyan rossz, mint a száz évvel ezelőtti cellák, szóval nem halunk éhen benne – egész jó, csak hát… mindennek van hátránya. Például, amikor Dei’ és egy csaj SMSeznek, és a csaj megkérdezi, hogy hol vagy, szegény szőke olyan szerencsétlen, hogy megírja neki, hogy „börtönben”. Gondolhatjátok, hogy a csaj mit reagál; azonnal lelép. Az viszont jó érzés, mikor jössz ki a börtönből, hazamész, találkozol egy haveroddal/barátnőddel, megkérdezi, hogy hol voltál, erre te: - Börtönben voltam.

Az olyasfajta fiúkat, mint Hidan (mondtam ugyebár, hogy engem az ilyenek érdekelnek) nagyon megfogja a dolog.

Nagyjából így telt a nap. TV nézés, WiFi kód feltörése, Dei’ nek segítés egy portré befejezésében…

Aztán jött a feketeleves.

Konohának ezen a részén éjszaka valami iszonyat hideg van, csak mi ezt a hülye kis fejünkkel persze, hogy elfelejtettük, mert a múltkori bűntett után nem ebbe, hanem Tsunade-sama „háza” (palotája) melletti helyre mentünk, ott meg majd’ megfulladtunk. Jaaa, és nemhogy nyáron hideg az éjszaka, képzelhetitek, milyen télen. És pechünkre November 22. volt. Grat. Tuti szétfagyunk még duplapaplanban is.

Az őrt felváltotta az „Őrnő”, akit nem igazán kedvelünk, mert undok, és utál minket. Takarókat, plédeket és dunyhákat osztogatott (nem tudom mi a különbség a három között) majd felénk. Azonban ahelyett, hogy nekünk is adott volna a meleg anyagból, csak gúnyosan felnevetett:

{C}-          {C}Ennyi bűntett után azt gondoljátok, megérdemlitek?

{C}-          {C}Heay! Öreg Billy Joenak is adott, pedig ő pláne nem érdemli meg! Ő embert ölt! Mi csak könyveket meg ilyesmiket loptunk… – kezdte Kisame felháborodva, majd Kakuzura nézett. -… meg kötőtűt. Erre a mondatra persze mindenkiből kitört a röhögés, de az őrnő gyilkos pillantására elhallgattunk. Komolyan, néha úgy tud nézni, mintha egy csecsemőgyilkosra nézne!

{C}-          {C}Billy Joe legalább nem zavar sok vizet. Ti viszont, idegesítő kölkök igen, úgyhogy lelkiekben készülhettek a HIDEG ÉJSZAKÁRA TAKARÓ NÉLKÜL! – üvöltött, de olyan fejjel és hangnemben, hogy még Hidan se mert közbevágni. Pedig ő aztán…

{C}-          {C}Úgyhogy fagyhattunk szét. Először még langyos volt, 25-30 fok. UNOztunk, Facebookoztunk, de ugye hamarosan (11 óra körül) elkezdtünk fázni. És onnan már nem volt megállás. Amíg fent voltunk, mindent bevetettünk, amit tudtunk. Amikor kezdtünk álmosodni, Deidarával átöleltük egymást, amitől már annyira nem fáztunk. Vagyis helyesbítek. Nem fagytunk annyira szét.

A helyzet egyre rosszabb lett; hidegebb és hidegebb lett, én pedig kétségbe esve szorongattam Dei’ pólóját és sírtam, ő pedig a hajamat simogatta, és megpróbált vigasztalni, csitítani.

Hajnali egy körül járkálást hallottunk a folyosóról. Sarah volt az. Sasori társa.

                                                *Elsötétül a képernyő*

                                                              Reklám

Egy csalódott lány.
"Terhes vagyok. És most, hogy tudom, hogy nem tőled, kezdek kiakadni. Kisame. Bárhogyan is meg szeretném bosszulni, csak egy lány vagyok, te pedig gyengébb, mint ő. Deidara. segíts!

Egy titokzatos fiú.
"Gyanúsítottál, pedig ártatlan voltam. De szeretlek. És ez akkor sem változna, ha megölnéd a számomra legfontosabb személyt. Mert te vagy az. És halálod után is szeretni foglak!”

Egy pénzéhes félember.
" Nem kell romantika, csak esküvő. Na meg gyerekek. azt tesz, amit akar, odamegy, ahova akar. ne felejtsd el, hogy nekem csak a pénz kell! Nincs családi nyaralás, csini ruhák.”

  És egy csapat bátor óvodás!
"Catsy. Soha ne felejtsd el, hogy mi mindig az árnyékodban vagyunk. Ha kell, ha nem. A húgod, Sakura. hozzá bármikor fordulhatsz. De minket se felejts el! Csak hívj, és mi segítünk. Mert te is segítettél mikor kellett.”

Legutóbb:
Na de Tobi. te maximum cukrásznak lennél jó! De Madara… Hű, mi lesz ebből! Betörni egy királyhoz? Mi van? Mrs. Yamanaka színre lép, Liztics Facebook-ja üres, Ino pedig kiélvezi a nyári szünetet. Mi ez, ha nem egy Big WTF? –

Főcímdal:

Hajnali egy körül járkálást hallottunk a folyosóról. Sarah volt az. Sasori társa.

{C}-          {C}Sarah! A frászt hoztad rám! – sikítottam, miközben megpróbáltam leszedni magamról az immár alvó Deidarát, na meg visszamenni az ágyra, mert ijedtemben leestem róla, és ugye Deidarába kapaszkodtam, aki így – miután leestem – velem zuhant. Vagyis inkább rám.

{C}-          {C}Csak… gondoltam, fáztok. – dobott oda egy takarót a rácson keresztül.

{C}-          {C}Ezt honnan csórtad? Nektek is van, ugye? – néztem rá meglepett.

{C}-          {C}Nincs. Nekünk nincs.

{C}-          {C}Sarah, megőrültél? Ti találtátok, a tiétek! Ha elfogadom, megfagytok, és én leszek miatta a hibás!

{C}-          {C}Miattunk ne aggódj. – mosolygott a vörös. – Mi gondoltunk már erre.

{C}-          {C}Hogy… hogyan?

Sarah fülig pirult, majd válaszolt: - Sasori és én… szia Nati, most mennem kell.

Na most rólam azt kell tudni, hogy általában a poénoknál meg az ilyen „rájövős dolgoknál” kicsit lassabban fog az agyam, főleg késő este. Úgyhogy kellett egy negyedóra, hogy sikoltozva rángassam a cellánk ajtaját. Azt, hogy mennyire voltam kétségbe esve, nem lehet leírni. Lehet, hogy Saso’ és Sarah fáznak, de akkor is! Nem járnak, és nem is fognak, nehogy már ezért lefeküdjenek egymással! Zokogva borultam neki a rácsnak, mikor Deidara gyengéden megsimogatott, majd hátulról átölelte a vállam.

- Nati. Semmi baj.

- De Dei’ nem érted, igenis van baj! – borultam ki, miközben eltoltam magamtól a szőkét.

- Nézd, ezt Saso’ és Sarah döntik el.

- Ja, persze. És akkor a barátnőjeként nehogy segítsek Sarahnak! Persze, feküdjön le a legjobb haverjával, az szuper! Én meg hallgassak rád, és együtt, boldogságban és békességben FAGYJUNK MEG! Mert, persze, mindig neked van igazad, és…

Ajkai óvatosan az enyémekhez nyomódnak és én azt hittem, hogy álmodom. Szinte azonnal résnyire nyitotta az ajkaimat és éreztem, ahogy Deidara nyelve máris utat tör magának. Lassan elváltunk egymástól, egy vékony nyálcsíkot hagyva magunk után.

{C}-          {C}Ezt meg mégis hogy képzelted? – üvöltöttem rá könnyes szemekkel. Szuper. Elvesztettem a legjobb barátom.

{C}-          {C}Fázol még? – hagyta figyelmen kívül a kiborulásom.

{C}-          {C}Nem.

{C}-          {C}Látod. Legalább ennyit segített a dolog. – suttogta a fülembe.

{C}-          {C}Ez volt a célod? – néztem rá reménykedve.

Deidara nem válaszolt, csak lefeküdt az ágyra. Én mellé. Lassan átkarolt engem. De én ellöktem magamtól.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.08.19. 19:08 Sasuro Nagyon kaaaawaii lett, Catsy-chan! Folytasd gyorsan! ^^ Válasz: Köszönöm, Sasuro-sensei, tőled tanultam :3