IV. rész - Utálom az álmokat!
Catsy 2013.09.04. 08:27
" [...] Ööö… nincsenek szüleim, testvéreim, a barátaim 100%, hogy nem jönnek el meglátogatni. Persze hiába ölt a kíváncsiság, a látogatómnak le kellett mennie a büfébe, mert éhes volt. Áh. Sssszuper.
Mire visszajött, végig kellett várnia amíg Ino és Deidara fél óráig ölelgetik egymást, majd miután az őr bejelentette, hogy „Yamanaka kisasszony nem bűnöző, úgyhogy kifele a börtönből” (totál belezúgott a szőke kis fruskába), [...]"
Utálom az álmokat. Gyűlölöm! Emlékeztek a csók-este utáni estére?
Onnantól mindent álmodtam. Ami jó is, és rossz is. Jó, mert nem vesztünk össze. És rossz, mert… én és ő… NEM JÁRUNK!
Na jó. Soha nem voltam belé szerelmes. So-ha. De most… zuhanyzásnál Sara Bareillestől énekeltem a Love Songot… normális vagyok?!
Ha ránézek, olyan… a gyomromban… nem. Ez egy napló, és bárkinek a kezébe kerülhet! Akár az övébe is! De ezt is miért írom le? És ezt? Hjaj. Na mindegy. Szerelmes lennék? ÉN?! DEIDARÁBA?!? Nem, nem és NEM!
Reggeli után sírtam egy sort, és (úgy, ahogy az álmomban) Hidan hiába vígasztalt… mert nem mondhattam el neki az igazat.
- Még 45 nap, hachi… - suttogta a fülembe megnyugtatóan. Na persze. Mintha 45 nap annyira kevés lenne. Ha nem lett volna ilyen hideg, nem lett volna a takarós ügy, a csók, minden… vagy kezdjük onnan, hogy nem kellett volna összeismerkednem egy bűnözőcsapattal. Minden az ő hibájuk!
Feldúltan csörtettem be az ebédlőbe, és levágtam magam Deidara mellé.
- Natasa… akkor… megbocsátasz?
- Persze… - suttogtam, majd belepusziltam a nyakába. Erre úgy nézett rám, mintha elővarázsoltam volna a füléből 6 nyulat, vagy mi. Talán túl messzire mentem…
- N-ne haragudj. – dadogtam, és óvatosan arrébb húzódtam. Dei nyögött valami „Ugyan, semmi gond” félét, de totál elpirult. Ajj, baka Natasa, baka!
- Na most… mi a fenét fogunk tenni abban a 45 napban? – nézett rám (!!!) Rockzy. De kábé úgy, mintha mondjuk miattam, lennénk itt.
Így ment a nap, egészen addig, amíg nem érkezett cellalátogatás. Csak a szokásos. Rockzy nővére, Kisame haverjai, Deidara húga, és…
- Natasa Shinemoon!
Ööö… nincsenek szüleim, testvéreim, a barátaim 100%, hogy nem jönnek el meglátogatni. Persze hiába ölt a kíváncsiság, a látogatómnak le kellett mennie a büfébe, mert éhes volt. Áh. Sssszuper.
Mire visszajött, végig kellett várnia amíg Ino és Deidara fél óráig ölelgetik egymást, majd miután az őr bejelentette, hogy „Yamanaka kisasszony nem bűnöző, úgyhogy kifele a börtönből” (totál belezúgott a szőke kis fruskába), belépett a látogatóm.
A szemeim kikerekedtek, a szám tátva maradt. Az ajtóban…
Az exem állt.
|